Linux alapok 02. rész - Linux disztribúciók

Mit jelent a disztribúció fogalma, és miben különböznek egymástól az egyes terjesztések?

Jelenleg a distrowatch.org a Linux disztribúciók gyűjtőhelye, akinek van egy kis ideje számolja össze: a cikk írásának pillanatában 365 Linux disztribúcióból állt lista. Minek egyáltalán ennyi? Miben különböznek egymástól?
A kérdés jó és indokolt. Valahol igen szépen példázza a nyílt forráskód, a Szabad Világ lényegét: azért mert megtehetjük.

Hogyan épül fel a Linux?

A Linux, mint arról a múlt héten már szó esett áll egy rendszermagból, és a köréjeépített rendszerből. A kernel mindennek az alapja, minden disztribúcióban nagyjából azonos. Ez azt jelenti, hogy bár verziószámában eltér (a kiadástól és a fejlesztők mentalitásától függően használja a legújabb, vagy a kicsit régebbi, ám biztonságosabb változatot), de ettől függetlenül mindkettő A Linux kernel.
(Ugyan ez az állítás nem teljesen igaz, mert az egyes disztribúciók a kernelt is megfoltozzák, ha úgy érzik jónak, de ezt a kérdést most jótékonyan átugorjuk.)
A kernel fölött aztán végleg szabad a pálya: megfelelő tudással bárki összehozhatja az önmagának legjobban megfelelő Linuxot, amiben a konfigfájlok helyétől és alakjától kezdve az alkalmazott programokig mindent egyedire formázhat, ha akar.
Amennyiben ezt a műveletet többen, és valamilyen koncepció alapján hajtják végre, úgy már tényleg kész a disztribúció...

A csomagkezelés

A terjesztések közti különbözőséget sok oldalról meg lehet közelíteni, mi az egyik legkézenfekvőbbet vennénk, a csomagkezelést.
Mivel a kódok folyamatos fejlesztés alatt állnak, ezért a gépünkön levő programok viszonylag hamar "elavulnak", kijön belőlük egy újabb, mely többet tud. Sokszor az új kiadás megjelenésének oka nem a fejlesztés, hanem egy ismert biztonsági hiba, hiányosság javítása. Emiatt viszonylag gyakran frissítjük Linuxunkat, ami bizony igen sok idő és energiabefektetést igényel, hiszen legtöbbször kézzel kell megejteni azt. Nos, ezen kíván(t) változtatni a csomagkezelés.

A nyílt forráskódú rendszerek előnye a programok elosztottsága. Nagyon sok program használja például ugyanazt a megjelenítő felületet, ilyenkor azonban minek abból több példány? A program közli, hogy neki erre szüksége van, ha már feltelepítettük, akkor nincs is vele dolgunk, ha még nem akkor meg felrakjuk, és többet nem kell vele foglalkozni.
Ezt a két gondolatot gyúrja össze a csomagkezelés: a programok "elaprózása" miatt sokszor az egyes részprogramok önállóan frissülnek, viszont meg kell azt is oldani, hogy ha egy program igényel egy másikat, akkor a telepítésnél az összes függőség felkerüljön.
Természetesen nem is lenne Linux a Linux, ha ennek a problémának megoldására nem születtek volna egymástól gyökeresen eltérő megoldások.

Már maguk a csomagok is sokfélék lehetnek:
Tartalmazhat egy programcsomag lefordított bináris állományt, amit csak be kell másolni a megfelelő helyekre és kész is vagyunk.
Tartalmazhat forráskódot, és azt miután letöltöttük gépünkre ott helyben fordítjuk le.

Ez alapján csoportosítva a disztribúciókat:

Forrás alapú disztribúciók
Bináris csomag alapú disztribúciók,
ezen belül: