Linux alapok 03. rész - A grafikus felület

A harmadik részben a Linux azon részével foglalkozunk, ami általában a kezdő felhasználó elé tárul: a grafikus felület. Szerencsére a választék itt is széles, így mindenki a neki legmegfelelőbbet használhatja. Lássuk...

Sokféle legenda, tévhit terjeng a Linuxról: egyesek DOS-nak tekintik, mivel amit láttak azon épp nem futott grafikus felület (egy későbbi cikkben lesz szó még erről), mások szerint olyan, mint egy régi Windows. Linuxot használó kollegáink iszonyatos erőfeszítéseket tesznek ezen tévhitek eloszlatására, de valahogy mindig visszatérő téveszmék ezek.

Az első fontos dolog, hogy a grafikus felület (X Window System, röviden X) is csak egy program, mely hiányában is teljes és használható rendszer van kezünk alatt - azt ugyan aláírjuk, hogy ilyenkor a használata több szakértelmet kíván. Számos olyan helyzet van, amikor egy gépen nincs szükség grafikus felületre (pl. szerver környezet), ezért több Linux disztribúció alaptelepítésében nem is kerül fel a gépre. Természetesen ez nem igaz a mostani, felhasználóbarát disztrókra.

Grafikus szerver és ablakkezelő

Rögtön tisztáznánk még egy dolgot: Linux alatt a grafikus felület "előállítását" is szerver-kliens megoldással implementálták. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy gépünkön általában automatikusan indul egy grafikus szerver (ezt hívják X-nek), amihez mi kliens módban kapcsolódunk, létrejön egy grafikus környezetünk, és azon indíthatunk egy nekünk szimpatikus ablakkezelőt. X szerverből jelenleg kettőt használnak gyakran: az XFree86-ot, és annak tovább- és más irányba fejlesztett utódját az Xorg-ot. A legtöbb disztribúciót már Xorg-gal szerelik, de még előfordul több helyen az XFree86 is.
Feladatuk felhasználó felől is látható része az egér- és billentyűzet kezelése az ablakkezelők alatt például.

Az ablakkezelő a tulajdonképp használt programkörnyezet: az ikonok, menük, tehát Windowsos terminológiával élve az "asztal", és az egyes ablakok kerete mind-mind az ablakkezelőnknek köszönhető. (Amely ugye az X szervert használva fut.)
A megoldás értelme a múlt héten már említett optimalizálás: Ha megalkotunk egy függvénytárat, amely mozgatja az egeret, azt tetszőleges ablakkezelőn használhatjuk, így az például az X szerver dolga. Ha megalkotunk egy függvénytárat, mellyel például ablakkereteket tudunk rajzolni, azt minden erre írt alkalmazás használhatja. És ha csinálunk egy másikat, ami teljesen más külalakot, működést mutat, majd köré pakolunk alkalmazásokat, melyek ezt használják ki, kész is az új ablakkezelőnk...
Ezek folyományaként egyszerre akár több, egymástól teljesen független ablakkezelőt is indíthatunk, akár más felhasználónak is.

Természetesen nem lenne Linux, ha nem létezne hozzá számos ablakkezelő (ez kissé furcsán hathat annak, aki eddig csak Windows-zal dolgozott, hisz ott csak egy ablakkezelőt látott).

Vannak disztribúciók, melyeknek alapértelmezésben feltelepítenek 3-4 ablakkezelőt és a felhasználók kiválaszthatják, melyik felel meg legjobban ízlésüknek, míg más disztrók csak egyet telepítenek (természetesen utólag feltehetünk többet/mást) - esetleg telepítés alatt rákérdeznek, hogy melyiket szeretnénk használni.
Itt jegyeznénk meg, hogy jelen cikkünknek nem célja, hogy részletes leírást adjon az eszközök telepítéséről (hamarosan arról is szó lesz), hanem egy áttekintést kívánunk adni. Nézzetek körül galériánkban is, ahol összegyűjtöttünk néhány asztal elrendezést.

Főbb ablakkezelők:

KDE

A KDE az egyik "nagy" ablakkezelő rendszer. A betűszó annyit jelent, hogy K Desktop Enviorment (Azért K, mert az van az L előtt a billentyűzeten... értitek...). Szerves részét képezi a qt függvénytár, ami rengeteg beépített program meglétét tesz lehetővé viszonylag kis helyfoglalással (mivel ugyanazokat a függvényeket használják). Mondhatni az egyik legelterjedtebb asztali környezet: tartalmaz saját böngészőt (konqueror), irodai programokat (koffice), médialejátszót, vezérlőpultot, terminál-emulátort... szinte minden feladatra létezik program. Az asztal a végletekig testreszabható, rengeteg téma található hozzá, érdemes keresgélni. Jónéhány disztribúcióban ez az alapértelmezett környezet. Sokak szerint a KDE áll a legközelebb a Windows alatt megszokott dolgokhoz - rosszabb indulatú megjegyzések szerint fagyásban és instabilitásban is.

Megjelenéssel kapcsolatban érdemes szétnézni a kde-look.org oldalon, itt találhatóak mindenféle kiegészítők, kezdve a hátterektől az ablaktémákon át az ikonokig. Érdemes nézelődni, mert pár apró trükkel a haverok meg fognak pukkadni az irigységtől. Egy átlátszó ablaktémával és ízlésesen összeállított megjelenési témákkal nagyon szép és egyedi dolgok hozhatók ki. Az egyik ilyen látványbeli segédprogram a Superkaramba: ennek segítségével különböző díszítő elemeket helyezhetünk el a munkaasztalon, amik mindenféle információval látnak el minket, mint az új leveleink száma, vagy processzorunk hőmérséklete. Másik hasznos kapcsolódó oldal a kde-apps.org, ahol rengeteg program és kiegészítő található kategorizálva. A KDE mögött hatalmas tömegek állnak, részben felhasználók, részben fejlesztők, ennek köszönhetően nagyon szépen fejlődik.